Na szevasztok otthoniak. Tegnap nem írtam mert addig amíg internetközelben voltam nem történt semmi érdekes, azután meg igen de akkor már nem voltam olyan állapotban, hogy írni tudtam volna. Azaz annyi trötént előtte, hogy reggel voltam a piacon, vettem hagymát, meg menő sajtot és főztem egy hagymalevest, aminek később még lesz egy kis jelentősége. Amikor hazafele jöttem akkor egy vén nő a buszon elkezdett basztatni franciául, hogy csak az egyik fülét fogom a szatyornak és ki fog esni a hagyma. szépen mosolyogtam és összehúztam a zacskót, de azért elmorzsoltam egy kurvaanyádat a bajszom alatt.
hazajöttem, basztam a rezet, interneteztem miegymás, majd lementem kajálni a konyhába, este volt focimeccs gondoltam megnézem, kérdeztem is a bolondot, hogy nem nézzük-e meg, mire mondta hogy jó, gyerünk a kocsmába. elmentünk és nagyon bebasztunk, neki nyolckor kellett kelnie nekem kilenckor és el tudjátok képzelni a reggeli eredményeket miután fél négyre értünk haza és még rávállaltunk egy hagymalevest, meg csinált valami elképesztő részeges kaját: babos tésztát. egyébként tényleg crazy a csávó, de legalább jófej. Kinéz vagy harmincötnek, de állítása szerint csak 24, amit én nem hiszek el, mert kb úgy kopaszodik, mintha hetven lenne. Normandiai a csávó, Caenből jött és az energiaszektorban tevékenykedik, valami mérnökféleség, de nemtom pontosan mert nem emlékszem. Azért gondolom, hogy bolond, mert az volt a szórakozása, hogy a kocsmában ahol voltunk- ír pub- minden ír felszolgálót, meg csapost azzal basztatott, hogy honnan jöttek Angliából és röhögött, az írek kevésbé és ezt mondjuk meg is értem, de aztán mindig elnézést kért. Az este végén meg kaptunk a csapostól még ingyensört is, jóarc volt-korsót lenyúltuk cserébe.
Reggel felkeltem és mentem be az egyetemre mert volt erasmus welcome kajálás. Megoszlanak a véleményeim az arcokról, a románok nagyon parák, rondák és csak egymás közt beszélgettek. Én spannoltam három finn csajjal és természetesen villogtattam a finn tudásomat, amin ők kibaszottul röhögtek, mert amikor elmondták, hogy finnek és egyből válaszoltam, hogy vahva kuin metalij ami annyit tesz, hogy kemény mint a metál. jóarcok voltak, velük később is kéne tolni és végre lehet úgy beszélgetni, hogy megértem a franciát. aztán beszélgettem egy viszonylag para német gyerekkel meg egy annál még parább német csajjal, már el is felejtettem a nevüket, annyira nobody-k voltak. egyébként az a fő para, rájöttem, hogy a legtöbb erasmusos már itt van fél éve, pl. a finnek is, ezek már vágnak mindent, beszélnek franciául, vannak haverjaik és leszarják a programokat, szóval kicsit hard lesz beilleszkedni, dehát semmi sem lehetetlen, ahogy a volt feleségem mindig mondta.
Szóval alakul az élet melegednek a piték ahogy én és erősödnek a képek ahogy Gyépesi barátom mindig mondja. Egyébként tegnap este volt a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje itt a kecóm mellett nem messze reggel meg beléjük futottam az utcán és gratuláltam a sikereikhez, jó volt egy kis magyar szót hallani itt az idegenben.
