Szevasztok indiánok ott Keleten

Azért nem írtam mert úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az irányítást és ennek része volt, hogy ne írjak blogot, hanem teljes erőbedobással koncentráljak a haverkodásra meg az egyetemre, egyszóval, leszarjalak benneteket.

Próbálkozásaim-óvatosan jegyzem meg-eredményesek voltak, ugyanis sikerült beülnöm az első órámra és elmentem piálni az egyik finn csajjal és leszerveztem egy főzést amin több ember is részt fog venni.

Minderről részletesebben: Ma reggel gondoltam van egy óra amire bemegyek, de természetesen elaludtam. Gondoltam csak én lehetek ilyen balek, és ideges lettem egy kicsit, de ahelyett, hogy itthon hőzöngtem volna, fogtam magam és bementem az egyetemre. Dumáltam egy tanárral és mondta, hogy gyerünk be az órára, mondtam dikk gyerünk be. Francia nyelvtan meg írás óra volt, ahol 10 japánnal, 6 angollal, meg pár meghatározhatatlan nemzetiségű nobodyval voltam együtt-parák voltak, mindegy. Volt egy faszi, negyven körüli, aki fullos buddhista szerzetesi göncbe nyomatta, magamban el is neveztem Po mesternek. Nemtom mit gondolt, ez nem Tibet basszáj, nem baj nem szólalt meg. Az óra elég bagatell volt, néhány nyelvtani faszkodás után kellett írni egy fél(!)oldalas esszét, egy képzeletbeli fasziról, úgy mintha újságcikk lenne. Én nem tudom, de úgy gondolom Nyugaton tanultak az emberek, de ez nem jött le, ugyanis azok a tagok, akik láthatóan jobban beszéltek franciául mint én, teljesen beszartak, hogy ez a feladat és ott agonizáltak, hogy írhatnak-e a testvérükről mert nem jut eszükbe semmi. Általános iskola-mindegy. Gyorsan megírtam az esszét aztán léptem a vérbe. Este hazajöttem, gondoltam olvasgatok, meg focimeccset nézek a bolonddal, de látom, hogy a másik projektem is célba ért.

Válaszolt ugyanis a finn csaj akinek írtam, hogy gyerünk kapjunk be egy korit valahol. Hát gyerünk, kis kaja be, öltözés fel, indulás ki. Vicces volt a találkozás, mert a csaj fél év alatt átvette a csigazabálók leggennyebb tulajdonságát, a nem szólalok meg angolul, még ha az életem múlik is rajtát es ehhez tartotta is magát. Én meg nem azért tanultam 3 hónapig a szaros nyelvet, hogy ne szólaljak meg, szóval jót dumáltunk. Megpofáztuk a Trianont, meg a rokonságot, meg hogy utálják az oroszokat, meg hogy synken saapuuen, e tulivat etsien. teljesen jó arc volt, meg is beszéltem vele hogy kapja fel a spanját és holnap este gyerünk be a kecómba főzni meg inni egy italt. Ez is lesz, úgyhogy kezdődik lassan a felhőtlen erasmus élet, leszámítva egy dolgot.

Tegnap ugyanis bementem a koordinátoromhoz, mert már a faszkivolt azzal, hogy nem tudok semmit felvenni, meg hogy nem válaszolnak a tanárok. A csávó azzal indított, hogy ő sem éri el őket, meg hogy welcome to france, mi mindig sztrájkolunk stb. azután mondtam hogy leszarom a tanárokat, itt felveszek két órát és kész mondta hogy jólvan nézzük meg a kínálatot. Megnéztük és kiderült, hogy az én szintemen összesen öt darab órát hirdettek meg a félévben és ebből én hármat már biztosan elvégeztem otthon, tehát maradt kettő. Az egyik a neurosciences, ami a kedvencem, biztos jó kurva érthetetlen lesz franciául, a másik meg egy módszertani faszság amihez szintén sok kedvem van, dehát választást nem adtak a sztrájkolók. szóval szakmailag nem ez lesz a legerősebb félévem, de az a szerencse, hogy nem is ezért vagyok itt. Majd felveszek kb 3 franciaórát és meg is lesz a kétnapos hetem.

Na most jó sokat írtam, lehet nyálatcsorgatni meg válaszolgatni, a levélhez mellékelek egy képet, amin a felirat szabad fordításban annyit tesz, hogy a szak sztrájkol, ez asszem a szociológia épületen van kinn. csak hogy lássátok, hogy nem hazudok.